Fesztivállapot

V. Fesztiválgyőztes Színjátszók Fesztiválja, 2012

Az izgalmas színjátszó előadások energiája legyőzi a helyszín steril, gondolattalan légkörét, megtölti a jópár üresen maradt helyet a nézőtéren, így tud professzionális színházi pillanatok sora születni a Feszt-Festen.
Hodászi Ádám | 12. 09. 21.

Regős János, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke minden előadás előtt mond pár szót, köszönti a közönséget a legjobbak fesztiválján. A több évtizedes öntevékeny színjátszói hagyomány esszenciája a Feszt-Fest: nagy múltú budapesti, vidéki és határontúli műhelyek és friss társulatok (a tavalyi évadban fesztiválgyőztes) előadásainak találkozóhelye.

 

feszt-fest-uj-hidavatas

 

A Trainingspot Társulat Új Hídavatás című produkciója sajnos csak a zenei anyagával szerepelt a találkozón. Végignézve a színpadon félkörben ülő, egymásnak mikrofont adogató játszókon, felsejlenek az előadás figurái. Feltűnik a Rendőrtiszt, a Maffiózó, a Nagyi, akik hullámzó élete ugyanabban a folyamban egy-egy csillanás. Önmagukból kilépnek a zene vizébe, hogy a Duna tükrében legmélyebb lényegüket pillantsák meg. És a többiek is, a Balerina, a Fruska, a Zongorista nagyot csobbannak minden mozdulatban, Benkő Ágnes csodálatos koreográfiáinak vizében keverednek össze a hangokkal. Ahogy a teljes előadást, ezt a negyven perces szvit verziót is a Dráma Szútra zenekar kíséri. A társulatból nem mindenki énekel képzetten, de a dalokon keresztül megélt őszinte lelkiállapotok tisztasága mindenért kárpótol. A csapat Arany János haláltánc balladáját erős zeneiséggel és mozgásszínházi elemekkel a Margit-híd felújítása körül forgolódó mai figurák őszinte tragédiájává duzzasztotta. A friss színházi nyelvben a zene, az ének, a mozdulat és a szöveg gyönyörűen áramlik együtt, körbemos, beszivárog a pórusokon át a legbensőkig. A Pap Gábor rendezte elődás is vesztese az Új Színházban bekövetkezetett vezetőváltásnak: a frekventált belvárosi játszóhelyről a Bakelit M.A.C.-ba került.

 

feszt-fest-arany lille

Arany Lille (Apró Színház)

 

Hasonlóan a Trainingspot Társulathoz, az Apró Színház munkájában is kiemelt szerep jut a zenének. Szívet melengető gyermekelőadásukat, az Arany Lillét komoly kutatómunka előzte meg, amely során a társulat a lappföldi számi emberek életével, kulturájával és dalaival ismerkedett meg. Nem csoda, hogy az előadás az első pár percben elvarázsol és beszippant varázslatos hangulatával. Ez a varázslat nem habos-babos, rózsaszín álomvilág, hanem pontos és hideg, olykor félelmetes, fent és lent, jó és rossz ős-küzdelmének terepe. Minden közepén egy hatalmas libikóka, ami praktikusan bármi lehet, az előadás felénél még meglepetést is okoz: síkban is forgatható. A kislánykorból kiskamaszságba bóklászó Arany Lillét Császár Réka alakítja, pontosan játszik gyermeki kíváncsiságot, örömöt, bánatot. Elrabolja a hideg Holdboszorkány, akit Csík Andrea mutat távolságtartó számítással. Van már két elvarázsolt szolgája (Bisztricsány Linda és Tarján Veronika), akik hol uldaként, hol sztálóként, hol gufitárként tűnnek fel. Attól függően, hogy a két báty, akik Lille megmentésére sietnek, épp kikkel kell megharcoljanak a továbbhaladásért. Miku (Horváth Kristóf) és Nikkala (Kazári András) precízen játszanak, páros viszonyuk minden aspesktusát végigjárják. Az előadás nyelvében fontos szerepe van a hangszereknek, a daloknak, remek atmoszférát teremtenek, a végkifejletben dramaturgiailag is meghatározó szerep jut az embert éltető levegőben rezgő-mozgó hangnak. A mozgászínházi elemekkel és pontosan végivitt fénykoncepcióval dolgozó anyag a megérintő záróképben harsogva ragyogtatja fel az ős (felnőtt) gonoszsággal megküzdött leánygyermek-ember szépségét.

A Magyar Szín-Játékos Szövetség által felkért zsűri (Árkosi Árpád, Czajlik József és Regős János) az elmúlt évad legjobb előadásának a Transzparens Csoport Jövőképtelen című politikai revüt választotta.

 

 

 

Perényi Balázs és Somogyi Tamás a Vörösmarty Mihály Gimnázium tavaly végzős drámatagozatosaival készítette a sokfelé játszott és mindenütt nagy érdeklődést keltő előadást. Bábok és maszkok segítségével az életbe kilépő fiatalok megkapó őszinteséggel beszélnek az őket zavaró rasszizmusról, politikai mutyizásról, korrupcióról, agyatlanságról. Zsigeri felháborodásuk és dühük jogos és zavarbaejtő, jó érzékkel oldják a helyzetket a groteszkbe, friss humorral fűszerezik a laza etűdsort, amit egy fehér megfigyelő báb és egy népi történetek bölcseit idéző mesélő figura tartanak össze. Az etűdök aktualitása adja a legfőbb erőt, nem általános érvényű mondanivalójuk. Például a Fűrész filmek perverz főgonoszának maszkjában visongva nevetgélő, boldogan rohangászó kislány („Van egy színházam, egy saját színházam?”) karaktere minden politikai hátszéllel kinevezett színház- vagy közösségi színtér igazgató elé groteszk tükröt tart. Az előadás naiv líraisággal megérintő helyzete a hajnalcsillag monológ, ami arról szól, hogy Budapesten nagyon szeretik egymást és a város köztereit az emberek, hisz ott összebújnak, és nem akarnak hazamenni. Vagy egy másik, amiben egy elrajzolt öreg házaspár lekvárt ad minden unokának, legyen az gárdista, homoszexuális vagy külfödi karrierjével befürdött. „Tegyetek el befőttet, lesz még a világ jövőre” – juthat eszünkbe a Kispál és a borz egyik dalszövege.

 

feszt-fest-faust-esse-immortalis

Faust Esse Immor(t)alis (Gondolat-jel Társulat)

 

Hogy mennyire fontos a fiatalok számára egy-egy társadalmi kérdés morális megítélése, nemcsak a vörösmartysok előadásából derül ki. A Gondolat-jel Társulat Magyarkanizsáról érkezett friss csapat, a Faust Esse Immor(t)alis előadása jelenetek laza füzére, melyekkel az alkotók a bennük húzódó morális határokat artikulálják. A sötét tónusú, eszköztelen előadásban hol filozofikusabb a hangnem, hol igyekszik közérthető, revüszerű lenni, máshol aktuális, az ő életkorukra jellemző társadalmi kérdések kerülnek a fókuszba – legjobban ezekben a jelenetekben működnek a játszók. Groteszkként mutatják fel a szextingelést, maguktól eltartva. Egyikük rémmeseként olvassa fel, hogy a szexualitás felé bóklászó kiskamaszok mmsben küldenek magukról kihívó fotókat, két másik játszó pedig ártatlanul mutatja be ezt.

 

feszt-fest-es-orsujfalu-elvira

Elvira (ÉS?! Színház)

 

A társadalmi kérdések az örsújfalui ÉS?! Színházat is foglalkoztatják: Fazekas István Elvira című darabjával a vidéki cigányság életéről beszélnek részlehajlás és ítélkezés nélkül, mélyre hatóan. A címszereplő igazi mater familias, egyik fontos tételmondatát, „a cigány csak a hasának lop, a seggének soha”, akár a Jövőképtelen dzsippgyűjtője, vagy az Új Hídavatás Brókere is mondhatná. Szabó Csilla rendezésének élettel teli, vérbő figuráit gondolkodva és precízen jelenítik meg a játszók. A mindenki tartozik-becsap-megcsal-lehúz mindenkit helyzet sorsszerűsége csak az előadás utolsó képében sejlik fel. Ahogy a szakmai beszélgetésen Solténszky Tibor is hangsúlyozza, az anyag természetes groteszksége a meghatározó. Ezen keresztül érdemes közelíteni ehhez a bonyolult és forrongó kérdéshez, amiben a kisebbségi és többségi társadalom szokáskülönbségei egybemosódnak az egymástól egyre nagyobb távolságba kerülő, eltérő szociális helyzetben lévő rétegek problémájával. Nem csoda, hogy zsigeribb pillanatokat is láttunk, mint Máté Gábor hasonló témájú Cigányok című előadásában. Közben pedig végig jóízű a színjátszás, nem csap át ripacskodásba vagy együgyű transzparensek rázogatásába. Ahogy a Nánai Színjátszócsoport kedves előadása, a Kolumbuc tojása sem, amely sok humorral dolgozó, nevetésre ingerlő komédia, szerethető játszókkal és mókás cselekménnyel.

A színjátékos szcéna számára igazán gazdag lesz az ősz, a programfüzet tanulsága szerint kilenc további budapesti és vidéki fesztiválon találkozhatnak, mutathatják meg egymásnak idei produkcióikat. Izgalmasnak ígérkezik a több éve megrendezésre kerülő Zöld Macska Fesztivál. És ami talán a legfontosabb ezekben a kultúrának, színháznak, azon belül az alternatívoknak nem túl kedvező időkben: új játszóhely nyílik Budapesten, a Gondozó Színház, ennek nyitófesztiválja szeptember utolsó hétvégéjén lesz.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK