A fesztivál utolsó vendége a berlini híres-neves Deutsches Theater. Bocsárdi László bátran és őszintén azt vallotta, hogy nélkülük nem lett volna értelme a fesztiválnak. Ez ugyan némileg sértő lehet a többi meghívott számára, de kertelés nélkül hangsúlyozza a berlini Oreszteia sepsiszentgyörgyi vendégjátékának fontosságát.
Törékenyek vagyunk. Kívül-belül. Beismerni nem szoktuk, vagy csak nagyon ritkán. Az M-Stúdió előadása elfogadja a törékenység létét. Játszani hívja, feszegeti határait. Mindezt a legminimálisabb dramaturgia nélkül. Variációk egy témára, a törékenységre - a fizikaira és a lelkire.
Újabb fesztiválnap, újabb színházi forma. A Reflex következő vendége, a Divadlo Komedie (Prágai Komédiaszínház) Kafka-előadást hozott a fesztiválra. A Dušan D. Pařizek rendezte A per újszerű minimalizmusa, visszafogottsága, azon belül pedig főként a színészek sajátos játékstílusa megosztotta a közönséget.
Hatodik nap: ismét egy mai problémákat felvető előadással találkozott a szentgyörgyi fesztiválközönség. Az öreg hölgy látogatása Zsótér Sándor rendezésében erőteljesen brechti hangon szól a napjainkban tapasztalható identitásproblémákról. Frissesség szempontjából a hetedik nap előadása is jelesre vizsgázott. Az off programban szereplő Lucia korcsolyázik című Radu Afrim-rendezés új ötletek és új kontextusba helyezett közhelyek sorozatának bizonyult. Az ötletbörze-jelleg miatt sokszor kissé szétesni látszott az előadás, de az utolsó pillanatban mindig sikerült összeszednie magát.
A fesztivál negyedik és ötödik napjának mindhárom előadása bizonyos értelemben kísérletinek tekinthető: a BL azért, mert a zenének és a koreográfiának olyan összjátéka, amely egyáltalán nem színháznak indult, majd mégis az lett belőle; a Rómeó és Júlia azért, mert megfosztja Shakespeare-t szavaitól, és mozgássorokba ülteti; a Részletek a bolyongás meséiből pedig azért, mert középiskolai diákok próbálják általa elmondani problémáikat, színházba önteni lázadásukat.