Sötét társadalomrajz
Beszélgetés Máté Gáborral
– Miért a Proletárokat állítottad színpadra Egerben?
– Régóta foglalkoztat a darab. Egyszer már javasoltam is Zsámbéki Gábornak, hogy mutassuk be a Katonában, de az Új Színház épp abban az évben tűzte műsorra, így letettem a szándékomról. Tavaly, amikor Csizmadia darabot kért Egerbe, ismét eszembe jutott a Proletárok…
– Most viszont Komáromban játsszák az egri előadással párhuzamosan a darabot.
– Nagyon meglepett, hogy Komáromban is bemutatták a Proletárokat. Ezt az előadást már tavaly meg akartam csinálni, de akkor be kellett ugranom egy rendezésre a Katonában, így nem maradt elég próbaidőnk. Ezért a Csörgess meg! készült el, arra kevesebb idő is elég volt. De az évad végén megcsináltuk a Proletárokat is, júniusig tulajdonképpen be is fejeztük a darabot, erre az évadra már csak a főpróba hét maradt, amit még egy szerepátvétel is nehezített.
– Elég sötét előadást rendeztél a Csiky-vígjátékból.
– Akárhányszor elolvastam a Proletárokat, én ilyen sötétnek láttam ezt a világot. A színdarab igazi problémája a negyedik felvonás, amikor az addigi történések ellenére váratlanul minden jóra fordul. Ezzel a befejezéssel egy rendezőnek kezdenie kell valamit. Épp most olvastam egy butuska kritikában, hogy az általam választott megoldással megakadályoztam a negatív figurák jellemfejlődését. Az nem jellemfejlődés, ha az életük vége felé közeledő emberek, akik addig különféle módokon csaltak, loptak és gazemberkedtek, a negyedik felvonásra minden ok nélkül tömegesen jó emberré válnak. Ilyen nincs.
